Gyermekkorom legszebb emlékei között tartom számon az unokatestvéreimmel közös nyaralásokat. Csupán néhány utcányira laktunk egymástól, de akkor is megadtuk a módját a vakációnak! Szépen bepakoltuk a cókmókjainkat, biciklire pattantunk és megtettük az UTAT (úgy emlékszem 10 perc volt :-))! Ügyeltünk arra, hogy nagyjából 2-3 naponta cserélgessük házigazdai és vendég szerepeinket, így nagyon-nagyon sokáig nem volt unalmas a dolog. Pedig nem volt semmi flanc, nagyon egyszerű dolgokkal ütöttük el az időt… pancsoltunk, bicikliztünk, homokoztunk, fagyiztunk, csigákat gyűjtöttünk, háziállatokat etettünk, és amit a tökélyig fejlesztettünk: „bunkit” építettünk! Jó időben a kertben, a lépcső alatt vagy a faluvégi dűnék között, rossz időben a szobában, takarókból, nem volt semmilyen takaros kisház. Egyszerre volt ház és titkos búvóhely, cukrászda, óvoda, miegymás. Nem mondanám, hogy bárminemű lakberendezési irányzatot követtünk volna, egyszerűen csak alkottunk és imádtuk, hogy van egy hely, ami csak a miénk! Fantasztikus volt!
Talán ezért is volt nagy vágyam, hogy a saját gyerekeink is felfedezzék maguknak ezt az időtöltést. Ami azt illeti, mobil bunkit ők maguk is szívesen építenek a nappaliban vagy a szobájukban, az asztal vagy a szárító alatt. De van egy szilárd alapokon álló kis búvóhely is, aminek mi adtunk keretet, legalábbis egyelőre…
Az építkezés
Nem mondanám, hogy a kisház egy szimpla DIY projekt, amit bárki össze tud dobni otthon hétvégén. De ha az embernek van egy mérnök férje, aki megtervezi, fatelepen méretre szabatja a szerkezetet, amit aztán egy hétvége alatt összeszerel és az építkezésről megmaradt festett lambériával beborít, majd a végén zsindelytetőt szögel, akkor pofon egyszerű a dolog, 🙂 Máskülönben nehézkes…vagyis maradnak a kész verziók, amikkel leginkább barkácsáruházakban találkozhatunk. Íme az építkezés néhány stációja:
Ha inspirálódni akarunk, a Pinerestről sok jó ötletet „lophatunk”. Leginkább az angolszászok vannak otthon a témában, az egészen egyszerűtől a mesebeli verzióig mindenre van példa:
Ha az építkezéshez nem is tudtam sok mindent hozzátenni (hacsak a lambériák hurcolása nem számít annak :-)), a tartalommal való megtöltésnél eljött az én időm! Az alaphangulatot szerintem az Emmie Ros méteráru adja meg, amiből nemcsak függönyöket, hanem zászlófüzért is varrtam. Már régóta kerestem az ürügyet, hogy megvehessem ezt a textíliát… ez a projekt kapóra jött! Egy, az utcánkban zajlott felújításból mentettük meg a csengőt, ami némi tisztítás után fel is került az ajtóra. Szeles időben remek szélcsengőként funkcionál.
Berendezés
A mobil konyhapult felett jó szolgálatot tesznek az ikeás falisínek (ez sajnos jelenleg nem kapható) és a színes vödröcskék. Szintén maradék építőanyagból készült a polc, rajta mindenféle hasznos árucikkel, amiket általában hetente 7-10 alkalommal szoktam megvásárolni a lányoktól.
Aztán persze a ház úrnőinek is voltak kívánságai: így került be a piros csap, a katicás akasztó a nélkülözhetetlen sütőkesztyűkkel (amikből lassan varrhatom az egy számmal nagyobbat), valamint a csipkés lámpabúra – vagyis feltuningolt műanyag cserép -.
A modern térrendezés kitűnő példája, hogy a boltban/büfében jól megférnek az állattartáshoz használt kellékek is, úgy mint a talicska, fejőszék és tejeskanna is. Az otthonosság érzetéhez nem hiányozhatnak a képek sem, amiket együtt válogattunk a Pinterestről, és természetesen be is kereteztük. Ha azt szeretnénk, hogy még személyesebb legyen a kisház, alkothatunk magunk is, például gombokból (erről bővebben itt olvashatsz)
Azt hiszem, erre (is) szokták mondani, hogy gyereknek lenni jó!
Vélemény, hozzászólás?